Ha koszos ruhát szappanos vízbe teszünk és összerázzuk (mosógép), a ruhán lévő apoláris szennyeződést, például zsírfoltot a szappanmolekulák körbeveszik. Apoláris részükkel a zsírfolt, poláris felükkel a víz felé fordulnak. Így „borítják be” micellákat képezve és teszik oldhatóvá a szappanmolekulák a zsírfoltot.

A szappanok kémiailag zsírok és olajok (gliceridek) lúgos hidrolíziskor keletkező nagy szénatomszámú nátrium- és káliumsói.

Nézd meg egy glicerid lúgos hidrolízisét! A lúgos hidrolízis terméke a szappan.

Vízben oldva a szappan kationra (Na⁺ vagy K⁺) és anionra (karboxilátion) esik szét.

Az anion két különböző részből áll. Egy hosszú szénláncból, amely apoláris, és ezért nem oldódik vízben, azaz hidrofób és egy poláris részből, amely jól oldódik vízben, azaz hidrofil.

Szappant már az ókorban is főztek az emberek. Az állati zsiradékot legtöbbször hamuzsírral (K₂CO₃) főzték, és a keletkezett anyagot beszárították. A szappangyártás Európában a 14. században fejlődött iparággá, de csak a textilipar fellendülését követően, a 18. században vált tömegessé a szappan használata.

Ha desztillált vízbe, vezetékes vízbe és kalcium-klorid-oldatba szappanforgácsot teszünk, és az oldatokat alaposan összerázzuk, azt tapasztaljuk, hogy a szappan a desztillált vízben habzik a legjobban, a vezetékes vízben kevésbé, a kalcium-klorid-oldatban pedig kevés hab keletkezik, ahogy a képen is látható.

A nátriumszappan keményebb, a káliumszappan lágyabb.

Ma a szappanok általában kókuszzsírból vagy faggyúból készülnek, és főleg telített karbonsavak nátriumsóiból állnak. A folyékony szappanokban a karbonsavak káliumsói vannak jelen több vízben oldva. Általában pálmaolajból, olívaolajból, mesterséges alkánsavakból készülnek. Színező- és illatanyagokat adnak hozzájuk.